Mégpedig angolból. Igaz, hogy már két éve megvan a középfokúm, mégis úgy éreztem mintha kivégzésre vinnének. Ráadásul utolsónak. Hősiesen nézem végig a többiek kínlódásait – gondoltam magamban. Aztán láss csodát, jönnek ki röhögve,sőt a végén már mi is csak röhögtünk kínunkban a folyosón.
Pár gyöngyszem:
- Na mi volt?
- Hát, megkérdezték, hogy mire költöm a zsebpénzem.
- Na és mit mondtál?
- Hát azt, hogy drogra, mi másra? – ezt hallva próbáltam elképzelni, kedves osztályfőnököm arcát.
Következő versenyző is nagyot alkotott:
- Megkérdezték, hogyan érzem magam. Csak annyit mondtam: úgy érzem ide tudnék hányni.
Na meg a várakozás a folyosón:
Egy lány elővett egy bábot és elkezdte imitálni, hogyan fogja vele elmondani a tételt. Na, akkor már annyira nevettünk, hogy az osztályfőnök jött ki , hogy arrébb küldjön minket.
Persze voltak, akik még akkor is szorgalmasan bújták az angolkönyveket. Ne tanuljatok! Már régen rossz, ha akkor próbáljátok bepótolni, inkább lazítsatok, vagy találjatok olyan állatokat, mint én és egyből oldottabban fog menni =D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.